Húsvéti versek, mondókák 3.

Végh György: Kleofás, a didergő kis tojás

Volt egyszer egy kis tojás,
úgy hívták, hogy Kleofás.
Bimm-bamm, dáridom.
 
Megvette egy nyuszika,
nyuszi-lány volt: Zsuzsika.
Bimm-bamm, dáridom.

Megkérdezte Zsuzsika:
„Kell-e neked szép ruha?”
Bimm-bamm, dáridom.

„Persze – mondta a tojás - ,
fázik ám a Kleofás!”
Bimm-bamm, dáridom.

Befestette Zsuzsika,
a húsvéti nyuszika.
Bimm-bamm, dáridom.

Nem fázik már a tojás:
a zöldbundás Kleofás.
Bimm-bamm, dáridom.

 

http://kerekmese.hu/wp-content/gallery/husveti-kepeslap-kuldes/husveti-kepeslap-nyuszi-tojast-fest.jpg

Húsvéti versek, mondókák 2.

Nyúlanyótól kedden

Hímes tojást vettem,
Puha bélelt kis kosárba
Szépen bele tettem.  

Melengeti napfény,

Kikel nemsokára.

Sárga pelyhes kiscsibém lesz
Szép Húsvét napjára.

 

Babanapló

Sziasztok!

Nem tudom, ki írhatta ezt a verset, de nagyon ötletes és aranyos. 

Babanapló

1 hónapos lettem én,
Meglepetés e fejlemény
Izé
Mizé.

Hogy milyen gyorsan véget ért
A kilenc hónap pocaklét
Szimbi-
ózis.

Kilenc hónap úgy elszaladt,
Csecsemővé értem magam,
Cuki,
Muki.

Pocakban éltem hajdanán,
Beszélt hozzám anyukám, volt
Simi,
Simi.

Törpi, cica, pocaklakó,
Babóca és bébimanó -
Bigyó
Bogyó.

40 hét pancsi, csend és béke
Csak a 3d ultrahang sercegése
Zavar-
gatott.

Hogy elszelelt 40 hetem,
Kinőttem a régi helyem,
Bújni
Kéne.

Kijönnék, de nem merek,
Hullámok jönnek, elveszek,
Hagyom,
Hagyom.

De mi ez a sok ember itt?
És a fény, zaj, jaj elvakít!
Anya!
Anya...

Mellkasára tesznek, cuppogok,
Érzem a bőrét, már nem sírok,
Nyami
Nyami.

1 hónap élet elballagott,
Ennyi lenne csak? Eszek-iszok
Unom
Nagyon.

Az élet az mi? Evés? Levés?
Sírás, bújás, ölelgetés?
Ilyen
Olyan.

A világképem pont mint anya:
Olyan nyugodt, olyan tiszta
Pihe
Puha.

Egy gondolat bánt csak engemet,
Hogy a ciciért megveszek, de
Cumi
gumi

Jön csak néha, vagy vacak tea,
Csalódtam asszem, ez a hiba
Giga
Mega.

Lehet, hogy talán magam vagyok?
Nem, anya fénye mindig ragyog,
De jó
De jó!

Mi ketten együtt azt hiszem,
Átszaladunk az életen,
Sima
Menet.

Mi ketten együtt egy csomag,
Nem vagyok én és te se te vagy,
Se ő,
Se ti.

Meg is mondom majd neki,
De bocs, mennem kell szopizni,
Oá,
Oá.

Ma még a tiéd

Ma még teljesen a tiéd,
Szeme éhesen kéri meséd.
Ma még, ha fél hozzád fut,
Két karod néki védelmet nyújt.

Ma még esténkét betakargatod,
Őt, ki néked éjjeled, nappalod.
Ékes, szép szavakkal dicséred,
Öleddel oltalmazod, s félted.

Ma még le tudod törölni könnyét,
Megsokszorozhatod örömét.
Vágyik jóindulatodra, lényedre,
Két kezedre, hogy felnevelje.

Hatalmad ma még korlátlan fölötte,
Nem nézi szavad, mi lapul mögötte.
Szeme kérdőn tereád figyel,
Apró dalokkal néked énekel.

De talán holnap, mire felébred,
Üres fecsegéssé válik beszéded.
Társakat, pajtásokat másutt keres,
De ma még, ma még a gyermeked.

Legyen rá időd, vele nevetni,
Lépj vele az úton, a dolgod vezetni,
Mert a gyermekévek fecskeszárnyak,
Suhanva lobbannak a nyárnak.

Mire felkapod fejed kirepülnek,
Észre sem veszed, s már felnőnek.
Ma még egészen, teljesen tiéd,
Öleld át, ringasd gyermek- szívét.

(Kerner Mariann; 2013.04.21.
Szerzői és minden jog fenntartva;
Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles)