Sziasztok!
"A tökéletes technikai játékok elárasztották a világot... Kis túlzással: ez a játék, a játszás csődje.
A gyerek szerepe gyakran csak ennyi: felhúzza a szerkezetet. Első pillanatban elbűvöli őt a mozgás, de hamar rá is un. Hiszen a mozdulat - a játék mozdulata - mindig ugyanaz, gépi, gépies - nem úgy, mint amikor saját maga alkotja, s játszás közben képzeletben és valóságban folyton újraformálja, átformálja játékát. (...)
Pedig az volna a fontos, hogy a gyerek minél többet tudjon beleadni önmagából, a maga leleményéből, képzeletéből a játékba."
"A gyerekek mindenből mindent tudnak csinálni.
Ettől a képességétől fosztjuk meg tökéletes játékszerekkel elárasztott gyerekünket. (...)
Hagyjuk hát, hogy ő maga csináljon mindenből mindent - ebben segítsünk neki."
"Ne hasznos, ne tanító játékokat játsszon a gyerek, csak egyszerűen: játsszon - játsszon szabadon mindent, amihez kedve van. (...) Persze a gyerek a szabad, a nem tanító játékokkal tanul igazán, annál jobban "tanul", minél nagyobb kedvvel csinálja."
Ezeket a gondolatokat én nagyon magaménak érzem. Nekem abból lett elegem, hogy még csak 3 éves a kisfiam, de már annyi játékot kapott a rokonoktól és ismerősöktől, amennyi nekem talán egész gyerekkoromban nem volt. Mindennel elárasztjuk a gyerekeket, csupa haszontalan tárggyal is, mert nem akarjuk, hogy hiányt szenvedjenek valamiben, vagy megszóljanak minket, vagy kinézzék a társai, amiért nincs ilyen vagy olyan játéka . Sok játékhoz semmi szükségük nincs a fantáziájukra, és nem hiszem, hogy ez jóra vezet. A játék babákat már igazi tejjel kell etetni, amit ők tényleg kipisilnek. De ha már ezt sem tudja a gyerek elképzelni, nem kell elképzelnie, akkor hol marad a játék, az alkotás öröme?
Kisfiam nagyon szeret boltosat játszani, ezért arra gondoltam, hogy veszek neki pénztárgépet. De amikor megláttam, hogy egy kisebb és egy nagyobb könyvből magának épített egyet, és pötyög rajta, meg lehúzza az árut, úgy döntöttem, nem veszek neki "igazit", mert sokkal értékesebb az, amit így kap.
Ha már a rokonságot nem lehet meggyőzni, hogy ne vegyenek túl sok játékot ajándékba, így legalább mi megpróbáljuk visszafogni magunkat, és ellenállni a fogyasztó társadalom nyomásának. Nem egyszerű, az biztos, de hősiesen küzdünk! :)
