Az utóbbi hónapokban sokszor eszembe jutott a
Nicsak, ki beszél még! film klasszikus Pisilj a vécébe! jelszava :)
A kisfiamnál ugyanis kicsit megszenvedtük a bilire
szoktatást. A nagyszülők már kb másfél éves kora óta nyomatták a témát, én meg
teljesen bizonytalan voltam magamban, nem tudtam, hogy működik ez. Persze a
kislányomnál már magabiztosabb leszek (remélem), mert tudom, hogy ezt nem igazán kell,
lehet tanítani, ha megadjuk a lehetőséget, a gyerekek előbb-utóbb maguktól
csinálják, amit kell.
Kisfiam még nem volt igazán érett rá szerintem,
mikor a nagyszülők már ráültették a bilire. Persze örült a sikernek, játéknak
jó volt, de nem akart egyfolytában a bilibe produkálni. Akkor jött a szuper
ötlet, hogy a fiúk állva pisilnek, tartsuk neki a bilit. Ez sem hozta meg
a kellő hatást. Én ezután a sarkamra álltam, és betiltottam a bili témát, mert
éreztem, hogy ez már frusztrálja szegény első szülöttemet. Néha a mesékbe
beleszőttem, de ennél többet nem foglalkoztunk vele. Eltelt még pár hónap, mire
kijelentette az én kisfiam, teljesen magától, hogy nem kell pelenka! Örültünk,
mint majom a farkának! Ekkor kicsivel múlt 2,5 éves, tehát igazából teljesen
időben volt, a mai norma szerint. Az a baj, hogy a mi generációnk átlagban már
2 évesen szobatiszta volt, így a nagyszülők ezt tekintik normának, de ez mára
kitolódott 3 éves korra.
Na de folytatva a történetet, a teljes öröm még
korai volt. Ugyanis a kakiláshoz még kellett a pelenka. Mert a bilire ráülni
ugye nem akart, tartani kellett.. 4 hónap telt el így, és én a végére már
nagyon kivoltam. Azt éreztem, rajtam van egy nagy nyomás: megtanítani a
gyerekemet bilibe kakilni! Mert a pisilés magától jött, egyik nap elhatározta,
és onnantól kezdve gyakorlatilag szobatiszta lett, balesetmentesen. A kakit
nagyon sokáig vissza tudta tartani, mert meg kellett várnia, míg rákerül a
pelenka, és elvonulni.
Kezdtem, kezdtünk kétségbe esni, na meg jó lett volna
már a pelenkán spórolni, mert így gyakorlatilag ugyanannyi fogyott, mint
előtte.
Azt sikerült kideríteni, hogy az üléssel van
problémája, nem a kakival. De hogy vegyük rá, hogy ráüljön? Még ruhástól is
csak egy másodpercre volt hajlandó letenni a bilire a fenekét. Vettünk egy új
bilit, szuper autósat, amit ő választott ki, és azt mondta, erre rá fog ülni.
Persze nem..
Próbáltam megint azt, hogy nem beszélünk róla, természetesnek vesszük, aztán csak meséltem róla, majd nógattam,
semmi nem használt. Van egy könyvem, A dackorszak a címe, ebben pont egy „kaki
a pelusba” mese van, amit elkezdtem neki minden nap mesélni. Látszott, hogy ez
nagy hatással van rá, sokat emlegette, és mondta, hogy majd ő is bátor lesz
egyszer, és belekakil a bilibe. De hiába vártuk a napot. Végső
elkeseredésünkben ajándékot ígértünk be, ha sikerül a nagy potty. Ez a sok
minden együtt aztán csak hatott, és megtörtént a csoda: kaki a bilibe! Miközben trónolt, azt mondta: „Nagyon izgulok az ajándéknak!”
:) Egy csodás Duplo tűzoltó autó volt a megérdemelt jutalom. Ez lassan egy hónapja
volt, azóta lelkesen kakil, pisil a bilibe, ajándék nélkül is. Az csak az
áttöréshez kellett. Ja, és ha kedve van, már a wc-be is megy a pisi, sőt ma a
kakilás is oda történt!
Hatalmas megkönnyebbülés ez számomra, és azt
hiszem, aki hasonlót élt át, az ezt teljes mértékben megérti. Bár így utólag,
vagy külső szemlélőként kicsit nevetségesnek tűnhet, de mikor az ember benne
van egy problémában, az óriásinak tűnik. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ennyi
tapasztalattal a hátunk mögött a kisasszonnyal hogy fog menni a bilire
szoktatás. Gyanítom, hogy ő is tartogat számunkra meglepetéseket..
És az alvás közbeni szobatisztaságról még nem is
beszéltünk..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése