Ma belefutottam egy érdekes cikkbe a hisztiről:
http://www.medveczkykata.hu/gyerekneveles/ovodaskori_problemak/hiszti_miert_hisztizik_gyerek
Eszerint kétféle hiszti van, amit igazából én is észrevettem már a kisfiamnál, de jó ezt ilyen "tudományos" formában olvasni. Így most már örülök, hogy mikor az a szörnyű, igazi fájdalmas (distressz) hiszti megy, akkor nem hagyom ott, hanem megpróbálok segíteni. B. mondjuk nem igazán viseli el ilyenkor az ölelést, de azért támogatni szoktam :) Én azt vettem észre, hogy az ilyen jellegű hisztiken nála általában a víz segít. Néha elfelejt inni, és valószínűleg ez okozza az ingerlékenységet. Magamon is észrevettem már, hogy ha szomjas vagyok, könnyebben kiakadok. Ha elkezdek mérges lenni, B. meg is szokta jegyezni, hogy "Anya, biztosan szomjas vagy!" :)
Nálunk szerencsére inkább csak ez a jellegű hiszti van, mert elég gyorsan rájött, hogy semmit nem ér el azzal, ha toporzékol valamiért. És arra jöttem rá, hogy a sima hisztit sokkal könnyebben tudom kezelni, mert ott igazából nem szabad odafigyelni, közönségnek lenni. De ez a distressz hiszti sokkal keményebb dió. Mert itt tényleg azt látod, hogy szenved a gyerek.
Szerencsésnek érzem magam, mert boltban még csak egyszer fordult elő nagyjelenet, és elég jó passzban voltam, ezért jól kezeltem, nem is idegesített, hogy mások mit gondolnak. Azért remélem, hogy már inkább kifelé haladunk ebből a hisztis időszakból, és kevesebb van már hátra, mint amennyin túl vagyunk.
Mindenkinek azt javaslom, fel a fejjel, mert ez az időszak is elmúlik egyszer, és jönnek az újabb problémák. Csak hogy ne unatkozzunk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése